(tib. bdag med pa, ejt. tib.: da me pa, szkt. anátman)
A buddha tanításainak egyik lényeges pontja. Lényege, hogy - bárhogy is nevezzük - mindenképpen van a személyiségnek egy központja, aki, vagy ami állandóan azonosulni és létezni szeretne. Ez az alapvetô vágy, ami összeratja, a nemtudás, ami miatt elválasztást, határokat képzel és lát a dolgok között, és a harag, vagy indulat, vagy ellenszenv az az a motiváció, vagy alapvetô érzelem, ami távol akarja tartani tôle a számára nem kedves dolgokat. Szándékosan lett több szó használva, mivel az anátman fogalma sokféleképpen körülírható.
Az anátman az átman szó fosztóképzôs alakja, és az egyéb ókori indiai nézetekben (darsana) fennálló és bizonyított átman/lélek, mint végsô létezô létének nem létét bizonyítja be a Buddha különbözô.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése