Üresség

(tib. stong pa nyid, ejt. tib. tongpanyí, szkt. súnjatá)

Az üres azt jelenti, hogy mentes az önálló, független létezéstől. Semmi sem keletkezik magától, hanem feltételekből áll össze, azaz összetett. Az üresség minden külső és belső jelenség valódi természete, ami nem ragadható meg fogalmakon keresztül.

A nyugati világban tradicionálisan elterjedt fordítása félreértelmezhető, ugyanis nem a nihilizmus felfogásának megfelelő ürességre kell gondolni, ami a "semmi sem létezik végső soron" elméletét takarja, hanem az ontológiai értelemben vett létező végső szubsztanciától való mentességet jelenti.

Az üresség a mahájána buddhizmusban kap nagyobb hangsúlyt, a hínajána felfogása szerint egy üresség van, a személyiség üressége, míg a mahájánában a jelenségek ürességét is hangsúlyozzák, s különböző tradícióktól függően elmélkednek, vagy gyakorolnak rajta. Itt arra kell gondolni, hogy a meditációs gyakorlatok tárgya nemcsak a személy összetevőinek vizsgálata, hanem a jelenségeké, fizikainak tapasztalt tárgyaké. Az üresség megértését Nágárdzsuna, 2-3. századi indiai tanító magyarázta el részletesen, egészen addig elment fejtegetéseiben, hogy végül az üresség ürességét is bebizonyította főművében a Múlamadhjamika kárika (A középút alapversei) c. művében.

Az ürességnek a mahajána szerintt két szintje van: 1. személy (gang zag bdag med[gang szag da me], pudgala nairátmja) 2. jelenségek (chos kyi bdag med[csö tyi da me], dharma nairátmja).

Az első legrégibb ismert forrás az ürességről a páli kánonban a hínajána, és a szív szútrában mahajána szinten, jelenik meg. A Szív szútrában Sáriputra mondja Avalokitesvarának az ürességről ezt a klasszikussá vált idézetet: "A forma üresség, az üresség forma, forma és üresség elválaszthatatlan", ami elsősorban a létezés nem teremtett állapotára utal, hanem arra, hogy a jelenségvilág összetettségében az ürességből jelenik meg.

Csandrakírti Madhjamakaavatára c. művében az üresség 16 szintjét írja le.

1. a külső (világ) üressége
2. belső (világ) üressége
3. külső és belső üressége
4. nagy üresség
5. a kezdettelem és a végtelen üressége
6. a feltételektőkl függő üressége
7. a feltételektől nem függő üressége
8. az üresség üressége
9. a végleteken túliak üressége
10. természetes üresség
11. a meg nem figyelt üressége
12. végső üresség
13. az "alapvető"/végső létező üressége
14. a nem-létezők lényegi természetének üressége
15. a jelenség üressége
16. a sajátságosa jellemzők üresésge

Ez a felosztás, mint látható, nem fokozatos, hanem Csandrakírti korában (7. sz) fennálló filozófiai nézetek cáfolatának egy listája. Csandrakírti sorravette azokat a filozófiákat, melyek a korában divatposak voltak, és sorra bebizonyította ürességüket, azt, amit másik végsőnek gondoltak, vagy oszthatatlannak, Csandrakírti megcáfolta.

Linkajánló:
http://www.thebigview.com/buddhism/emptiness.html