Tudat

   A történelmi Buddha több tanítást adott a tudat működéséről. Tanítványai szellemi és intellektuális érettségének megfelelően kissé eltérő, de vágső soron ugyanoda mutató módon magyarázta el azt, hogy a tudat tapasztalja a világát, és ettől a tapasztalási folyamattól nem tudunk elválni, csak megváltoztatni azt.


   A tudatnak több aspektusa van, itt játszódnak le mind az érzelmi, mind a gondolkodási folyamataink. A gondolatok és érzések végtelen tere, amiben gyakorlatilag bármilyen érzelem,, gondolat felbukkanhat önmagától, vagy valamilyen érzékszervi benyomás hatására.

   A tudat érzékszervi tapasztaló tudatosságokra, megismerő bölcsességekre, és megvilágosodott – kibontakoztatott, és megtisztított – állapotokra bontható le. A nem-tiszta tudat zavaró érzelmek miatt nem képes jól működni. A tiszta tudat, ami a zavaró érzelmek megfelelő működését megszabadító bölcsességekként ismeri, elképzelések, és mellékes szándékok nélkül képes a jelenben időzve olyan cselekedetekre ösztönözni, hogy az a lehető leghasznosabb legyen mindenki számára.


   A tudat különböző működései:
- Ismer, felfog. A legáltalánosabb működése a tudatnak. (sems, citta)
- Képes gondolkodni. (tib. yid, szkt. manas) - ismeri a mentálsi tárgyakat a mentális tudatosságon keresztül.
- Tudatos. Részleteiben ismeri a dolgokat. (tib. rnam shes, szkt. vijnana)
- Nem dualisztikus eredendő tudatosság, tudatában van bárminek. (tib. ye shes).
- Tud (tib. rig, szkt. vid)


  A tudat különböző aspektusai, „szervei”:
- Racionális tudat (tib. blo, szkt. buddhi). 
- Megvilágosodott, vagy végső tudat.


[folyt. köv.]

Mádhjamika

(Skt. Mādhyamika; Tib. umapa; dbu ma pa)


   A Madhyamaka (dbu ma) irányzat gyakorlója.

Összetevők (Szkandha)

(tib. ཕུང་པོ་, ejt. tib. phungpo, szkt. skandha)


    A szanszkrit szó jelentése összetevő, a tibetiek „halom”-nak fordították. A buddha több tanításában is elmagyarázta tanítványainak, hogy a dolgok amiket tapasztalnak (látnak, szagolnak, éreznek, gondolnak rájuk, stb.) nem rendelkeznek önálló végső létezéssel, nem teremtette azokat senki, és nem is véletlenül jöttek létre. Ezek az összetevők a szkandhák, amiket a különböző buddhista iskolákban más-más viszonyba helyeznek, attól függően, az adott iskola mennyire veszi valóságosnak a külső világ objektivitását.


   A szkandhák értelmezéséhez fontos megjegyezni, hogy a Buddha nem tanított önállóan létező, mindentől független énről, vagy egóról. A Buddha az ént látszatnak, illúziónak tartja, melyet a gondolkodó tudat mozgása, és értelmező képessége hoz létre, és aztán a gondolkodó tudat ezeknek a látszatképeknek tulajdonít végső létezést. Ez a modell azért nem olyan egyszerűen elfogadható, mert valójában meditációs tapasztalatként jön létre, s a fogalmi gondolkodás csak igen nehezen tudja elfogadni a végső létezés hiányát.


   Az öt szkandha a következő:
1. forma: az öt alkotóelemből álló világot jelenti, és az öt érzékszervi képességet.
2. érzet: az érzékszervek az közvetlen tapasztalatszerzés útján információkat szereznek a formavilágról.
3. észlelés: a begyüjtött érzetek feldolgozása alapvető szinten. Itt történik a dolgok fogalmasítása, a színek, formák észlelése.
4. késztetés: a tudat az észlelt dolgokat jellemzőik alapján megítéli és eldönti mit kezd velük. A kellemes dolgokat megragadja, a kellemetleneket eltaszítja, a semlegeseket pedig félreteszi, vagy újrafeldolgozza, míg kellemesek, vagy kellemetlenek nem lesznek.
5. tudatosság: ebben a fázisban a tudat a dolgokról szerzett benyomásokat és tapasztalatokat továbbkombinálja.


   Ez lenne az 5 szkandha rövid bemutatása. Erről a témáról sokkal hoszabban lehetne írni, mert ahány buddhista iskola, vagy hagyomány, annyi különböző elképzelés alakult ki erről a rendszerről. Számottevő különbség valójában nincsen közöttük.

Meditáció

A buddhista meditációnak a gyakorló motivációjának megfelelôen 3 szintet különböztetünk meg: a kis út, a nagy út, és a gyémánt út gyakorlói motívációit.

Az elsô szinten a tudatlecsendesítô meditáció (samatha, siné, [gzhi gnas]) segítségével hagyjuk, hogy a tudat saját terében nyugodjon, ennek következtében jelenik meg annak egyik eredendô állapota a bölcs belátás (vipasjaná, lhaktong, [lhag mthong]).

A második szinten, a gyakorlás célja, hogy mások javára buddhákká váljunk, s egy fokozatos ösvény segítségével érjük el a megvilágosodást magunk és minden lény javára. A módszer hasonló az elsô szinten alkalmazotthoz képest, csupán itt már a külsô dolgok ürességge is nyilvánvalóvá válik.

A harmadik szinten a meditácó módszere az azonosulás a lámával, aki vagy saját, vagy egy bódhiszattva, aki fény és energiaformában jelenik meg. Ezen a szinten a leggyorsabb út, a gurujóga módszere. Itt a láma tudatállapota elválaszthatatlan a buddha állapotától, és egy töretlen átadáson, a tanító-tanítvány kapcsolaton keresztül a buddhától napjainkig adódott át a megvilágosodás élménye.

Bódhicsitta

(tib. byang chub kyi sems, ejt. tib. csangcsubkiszem, szkt. bódhicsitta)

   Megvilágosodás tudata. A megvilágosodásra irányuló szándék. A mahajána-vadzsrajána úton a bódhiszattva ébreszti fel, építi fel azt a hozzáállást, hogy eléri a megvilágosodást minden lény javára. Ez a hozzáállás minden cselekedetét áthatja.

   Ha relatív, és abszolút bódhicsittáról beszélünk, akkor a relatív a szándék, ami az együttérzést erősíti, az abszolút pedig az az intuitív bölcsesség, ami mindent tud és lát. 

Formaállapot

(tib. gzugs kyi lus, szkt. rúpakája)

Az örömállapot és a kisugárzásállapot. Az igazságállapotból fakadnak, és mások javát szolgálják.

dákini

(tib. mkha 'gro ma, ejt. tib. kandro ma, szkt. dákini)

   A tibeti buddhizmusban alkalmazott fogalom a megvilágosodás ösvényét járó női útitársra; és a magas szinten megvalósított nőkre, akiket Tibetben égi táncosoknak (kandro) neveznek. Lelkesítenek, és a férfit cselekvésre ösztönzik. A dákinik gyakran, mint a legmagasabb szintű tanítások átadói illetve őrzői jelennek meg.